Pszichológia 2.0

Egyszemélyes gyakorlat

1. Mi a cél, mikorra? (Egyetlen kijelentő mondat.)

2. Mi az az egyetlen dolog, amin én magam változtathatok annak érdekében, hogy elérjem ezt a célt?

3. Mi az az egyetlen fontos dolog, amelyen változtatni akarok?

4. Mit teszek ennek érdekében a következő 1 percben?

5. Mit teszek ennek érdekében a következő 5 percben?

6. Mit teszek ennek érdekében a következő 1 órában?

7. Mi a következő kérdés?

Ha komolyan gondolod (az önfejlesztést), akkor tölstd ki ezt a füzetet MOST!

(Vagy később, de akkor nagy az esélye, hogy...)

...most jönne az önjellemzés éa a személyes "mission statement" téma. Ez már a személyessége miatt nem való a nyilvánosságnak, úgy hogy itt az ideje, hogy egy zárt helyen folytassam.

Ahhoz, hogy meghívjalak, 3 dolog kell:

1. Legyen FaceBook-oldalad és

2. Ott Írj egy levelet, hogy miért akarsz olvasni!

Üdv: Jóska.

Forrás: Vonzó Vera blogja

Ez úgy megy, hogy egyet kérdezel te, egyet én, de csak nehéz vagy meredek kérdéseket érdemes feltenni, és őszintén válaszolni, vagy passzolni. Az nyer, aki több passz-t tud begyűjteni a másiktól, vagyis olyan kérdést sikerül feltennie, amire a másik nem akar vagy nem mer válaszolni.

Általában

Ha kipróbálja valaki, írja meg a tapasztalatait kérem? Jó volt valamire?

Két sarkalatos kérdésre keressük a választ: „kik vagyunk?” és „milyen a világegyetem, amelyben élünk?” Alapvetően e kérdésekre adott válaszaink határozzák meg személyes kapcsolataink minőségét a családban, barátaink között és a munkahe-lyi, főnök-alkalmazott viszonylatokban. S - egy más szinten - végső soron ezek hatá-rozzák meg a társadalmat is.
Nem csoda, hogy a napjainkban kialakuló világszemlélet hitrendszerünk több olyan tényezőjét is megkérdőjelezi, amelyet a nyugati világ igaznak tart:

1. mítosz: az emberiség elérte fejlődésének tetőpontját.
Michael Murphy, Esalen társalapítója, az összehasonlító vallástudomány, az orvostu-domány, az antropológia és a sportok tanulmányozására támaszkodva azt a kihívó ál-láspontot képviseli, miszerint az emberi fejlődésnek léteznek az eddig elértnél lénye-gesen magasabb szintjei is. Amikor valaki eléri a spirituális érettségnek ezeket a ma-gasabb fokait, akkor különleges képességek nyílnak meg benne a szeretet, az életerő, a személyiség, a testi tudatosság, az intuíció, az érzékelés, a kommunikáció és az akarat területein.
Első lépés: fölismerni ezen szintek létezését. (A legtöbb ember sajnos nem jut el idá-ig.) Csak ez után lehet, tudatos szándékkal, elkezdeni a különböző metódusok alkal-mazását.

2. mítosz: teljesen elkülönülve élünk egymástól, a természettől és a kozmosztól.
Az „ő más, mint én” mítosza felelős a háborúkért, a bolygón elkövetett számtalan erő-szakért és az emberi igazságtalanság mindenféle megnyilvánulásáért. Hisz kinek jutna eszébe megbántani egy másik lényt, ha saját személye részeként tapasztalná őt meg? Stan Grof, a tudatosság rendkívüli állapotait kutatva, a következőkre jutott: „A vizsgála-tok szerint valamennyiünk pszichéje és tudatossága kapcsolatban áll a »Minden Léte-zővel«, mert valójában nincsenek végérvényes határok a test/ego és a lét teljessége között.” Az ima gyógyító erejével kapcsolatos tudományos kutatások remekül alátá-
masztják a dr. Larry Dossey által kidolgozott alapelveket, az ún. „harmadik korszak orvoslásának” alapelveit. Dossey szerint az egyik ember gondolatai és gyógyító szándékú hozzáállása befolyásolhatják a másik emberben zajló élettani folyamatokat. Ez alapvető ellentétben áll a medicina jelenleg elfogadott, „második korszakának” hitrendszerével és gyógyítási módszerével. A pillanatnyilag érvényben levő, akadémikus tudo-mány világképe és fizikai alapelvei szerint ugyanis ilyen ráhatás nem létezik. A - nagyrészt már nyilvánosságra került - tények mégis éppen ezt a gyökeres szemléletváltást igénylő újdonságot bizonyítják.
3. mítosz: csak a fizikai világ létezik.
A materialisztikus beállítottságú, tradicionális természettudomány abból a feltételezés-ből indul ki, hogy semmi sem létezik, ami nem mérhető laboratóriumban, és ami nem vizsgálható az öt érzékszerv, illetve az azok érzékenységét megnövelő műszerek se-gítségével. Ami ezen kívül esik, az már „nem valóságos”. Ennek azonban az a követ-kezménye, hogy a valóságot a fizikai valóságra szűkíti le. A valóság spirituális területe - vagy amit a nem fizikai dimenziók valóságának nevezhetnénk - ily módon száműzetés-re kárhoztatott.
Ez ellentétben áll az „örök filozófiával”, azzal az általánosan elfogadott szellemi vo-nulattal, amely áthidalja a történelmi korokat, vallásokat, hagyományokat és kultúrákat, és amely a valóságnak egymástól eltérő, de a fizikaival összefüggő dimenzióit írja le. Ezek a legsűrűbb és legkevésbé tudatos rétegtől - amelyet „anyaginak” is nevezhet-nénk - a legkevésbé sűrű és legtudatosabb - spirituális - dimenziókig ívelnek.
Érdekes módon a realitásnak ezt a kiterjesztett modelljét vázolják fel számunkra olyan elméleti szakemberek is, mint Jack Scarfetti, aki leírja a fénysebességen túli utazást. Ő ehhez már a valóság más dimenzióit használja fel. Vagy gondoljunk a legendás fizikus, David Bohm munkásságára, aki többdimenziós modelljében a valóság kifejezhető (fizikai) és „burkolt” (nem fizikai) részeit mutatja be.
S ez nem csupán elmélet!

*Részlet Echart Tolle: A most hatalma c. könyvéből. Keress rá, online is olvasható!

Természetesen mint mindig, most is érdekel a véleményed, feltéve, ha elolvastad a könyvet. (Kommentálj!)

Mit kérdeznél tőle? (Ird a kérdésedet a kommentek közé!)

1. Csak szabad létező adhat.
2. Minden adás - ajándék. Tehát ingyenes és viszonzást nem igénylő. A viszonzás megsemmisíti az adás lényegét. Cserévé silányítja.
3. Minden adásban önmagamat adom. Ha nem "én" vagyok a tárgy, ha nem "én" vagyok a cselekvés, üres díszdobozt adtam. Cselekvésem a lét
malomköveinek üresjárata.
4. Minden adásban létem teljesedik ki. Minden adás révén szegényebbé válok, ám a szeretetben gazdagodom.
5. A folyamatos adás - áradás. Minden egyes adás a teljesség fényének
villanása, az áradás - a folyamatos ragyogás.
6. Csak a jót lehet adni. Rosszat - lehetetlenség. Mert a rossz - hiány, a nincs, a nemlétezés. És ami hiány, ami nincs, az nem adható.
A rossz - adáshiány.
A rossz - áradáshiány.
A rossz: az adás fényvillanásai közti sötétség.
7. Akkor vagyok, amikor áradok. Az adás aktusai valóságom apró megnyilvánulásai. Az adások közti szünetek megvalósulásom ígéretei, fényre váró sötétség, áradáscsend.

*Részlet Biegelbauer Pál: Az egészség szívében c. könyvéből.

A létezés törvénye a szeretet. Ám a létezés sokszínűsége ezt a törvényt ezerszínűre bontja. A következőkben az emberi létezés és együttélés néhány alapelvét vesszük szemügyre. Ezek megértése talán segít az olykor kilátástalannak tűnő kapcsolat valós értelmezésében, és esélyt adhat az együttélés ellentéteinek megoldásában.

1. Életünk minden történése, eseménye lehetőséget nyújt a bennünk folyamatosan jelenlévő teljesség felismerésére, megélésére.

2. Ha nem jön létre a felismerés, akkor is előbbre visz. Tanít. Ha nem okultunk, megismétlődik. Minden, ami körülöttünk történik egy-egy lépés önmagunk, a teljesség felé.

3. Az emberi találkozások kiemelt fontosságú üzenetek az életünkben.

4. Minden ember, akivel találkozom, tükör, amelyben megpillanthatom addig nem ismert arcomat.

5. A számomra ismeretlen vonásaim azok az emberi magatartásformák, amelyeket egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tudok elviselni a másik emberben. Minden, ami zavar a másikban, az a bennem fel nem ismert, tudomásul nem vett, letagadott személyiségjellemzőm. Vakok vagyunk önmagunk “rossz” tulajdonságaira.

6. Ha bármiért is elítélek másokat, magamat ítélem meg. Az, amiért elítélem őket, bennem is jelenlévő és intenzíven, tudattalanul ható erő.

7. Amikor a másik számomra elviselhetetlen tulajdonságait elfogadom, akkor fogadtam el magamban az eddig fel nem ismert és elutasított tulajdonságaimat. Ettől kezdve már nem az irányít engem, hanem én irányítom azt.

8. Egy kapcsolatban csak az tekinti tulajdonának a másikat, aki nem adta oda magát a másiknak. Az alapállása nem az “én a tied vagyok”, hanem “te az enyém vagy”. Másképpen kifejezve: nem szereti a másikat.

9. Egy kapcsolatban, aki a dominanciára törekszik, azaz felül akar kerekedni a másikon, irányítani akarja őt, az a saját gyengeségéről, mélyen rejlő önbizalomhiányáról tesz tanúságot. Aki valóban erős, az nem törekszik irányításra, mert úgyis ő irányít, ami annyit jelent, hogy őrködik mindkettőjük szabadságán.

10. A párkapcsolatban nincs olyan, hogy “megengedem” a másiknak, hogy ezt és ezt tegye. Ahol engedélyt ad az egyik fél a másiknak, az nem párkapcsolat, nem önkéntes, mellérendelő viszony, hanem úr és szolga viszony, amiben lehet élni, de nem érdemes.

11. Életünkben minden kényszer látszólagos. Nekünk embereknek sohasem kell semmit sem megtennünk. Szabadságunk lehetővé teszi, hogy akár az életünk árán is ellenálljunk a kényszernek.

12. A szabadság felé megtett első lépés, hogy nem tesszük meg azt, amit nem akarunk megtenni.

*Biegelbauer Pál írásából. - Emlékoldal a Facebookon!

....közös blogot szeretnék indítani egy olyan műhely létrehozásával, amelynek a tagjai pszichológia iránt érdeklődő tapasztalt bloggerek...

Ha ilyen vagy irj!