Pszichológia 2.0

Szia! Ugy erzem ez egy ritka nagy lehetoseg, amirol neked is tudni kell:

http://munkanaplo.blog.hu

Joska

Merd élni az életed, mert soha nincs vége, csak a feltámadás létezik. Hagyd abba a régi dolgok gyászolását, ne ragadj bele a múltba, foglalkozz az új lehetőségekkel, az újrakezdéssel. Az újrakezdés a lehetőségeid kezdetét jelenti, a gyászolás pedig a lehetőségeid végét. Ha szomorúságot, a gyászodat örömre váltod, akkor minden befejezésben meg fogod látni a szépséget, mert valaminek a vége a csúcspontot jelenti.

Tovább Szikszay Csaba oldalára. Mit kérdeznél tőle? (Hamarosan meghívom a műsorba, minél több jó kérdést kapok, annál hamarabb!)

Én azt, hogy ha Amerikában egy magyar rák gyógyszer találmányt szeretne elterjeszteni, hogy kezdene hozzá?

Minden, amit a Hoponopóról tudni kell!

A megbocsájtás művészete.

Veszel egy tiszta FEHÉR papírlapot.
Veszel egy FEKETE tollat a kezedbe.
A lap tetejére lassan, megfontoltan felírod:

PROBLÉMÁIM, BAJAIM

Aláhúzod.
Aztán pedig szépen, megfontoltan, rajzolva betűket, ízlelgetve felírod mindazt, ami zavar, ami bánt. Egy-egy gondolatot, szót vagy mondatot egy-egy sorban.
Lehetőleg fekete tollal.
Szépen, lassan, figyelemmel.
Tudod, az ELMÉLYÜLT figyelem teremt kapcsolatot a papíron szereplő problémák és a problémák tudatodban lévő gyökerei közt! Ne sajnáld az időt, és az elmélyült figylemet!
Fülelj, és hallgasd, ahogy a toll hegye sercen a papíron!
Szánj rá időt, és figyelmet arra, hogy összeszedj mindent, ami bánt, ami fáj, és hogy lassan, alaposan, megfontoltan írd le.
Minden olyan dolgot, ami negatív érzelmet vált ki Belőled. Ha az esemény évtizedekkel korábban, gyermekkorodban történt, nem baj, akkor is írd fel!
Olyan dologról van szó, ami nem is jellemző, hogy megtörténjen veled, nem baj, akkor is írd fel!
Olyan dolgoról van szó, amit magadnak sem nagyon akarsz beismerni, hogy tényleg ilyen vagy, és bánt (mondjuk a irígy vagy a legjobb barátnőd pasijára) nem baj, akkor is írd fel!
Ha kész vagy, és minden de minden negatív érzést kiírtál Magadból, akkor fogj egy doboz gyufát, menj be a WC-be, és gyújts rá.
A papírlapra.
Nézd, figyeld alaposan, ahogy lassanként a lángok hevében hogyan enyésznek el a betűk, a szavak, a mondatok.
Tartsd közel az arcodhoz!
Érezd a pörkölődő papír illatát.
Érezd a forróságot, ahogy az arcodra sugárzik.
Hallgasd a papír halk sivításást, ahogy a lángok végső pusztulásba vezetik a rostokat.
Figyeld meg: a papír legszéle legvégül kifehéredik, fehér lesz és tiszta, mit a friss hó mielőtt a vízbe hull.
Amikor már az ujjadon érzed a közelgő forróságot, hagyd, hadd hulljon a hideg fehér WC kagylóba.
Amikor elhamvadtak már a pirosan parázsló kontúrok is, akkor pedig fogd meg a WC lehúzóját, és figyeld, ahogy a víz pillanatok alatt elmossa a hamvak maradványait. Hallgasd a víz morajló hangját, erejét, nézd, ahogy a víz hullámainak elsőpró ereje ellenálhatatlanul magával sodorja a megsemmisült problémáid maradványait jelképező kesze-kusza hamvakat.